Sajnos vannak olyan barmok, akik vagy nem képesek különbséget tenni a filmek és a valóság között, vagy csak szimplán parasztok, és azt hiszik, hogy jó poén Rambó módra csapdákat állítani a nyári tábor lakóinak, esetleg pörgővel fejbe rúgni a kollégákat, de ez mind eltörpül egy Jason Moore nevű véglény teljesítménye mellett, aki készített magának egy Freddy kesztyűt (tudják, Rémálom az Elm utcában), és nekiesett a haverjának vele.

A srác túlélte a dolgot, Moore meg életfogytot kapott, de könyörgöm, hogy lehet valaki ennyira büdös paraszt? Mivel sittre vágták, és nem diliházba, így nyilvánvaló, hogy teljesen normális (mármint büntethetőség tekintetében) és tudatában volt annak, hogy mit tesz. Az szerintem nem mentség, hogy a haverja szerint odáig meg vissza volt Freddy Krugerért, és látta a filmeket vagy hatvanszor, én is megnéztem az Alient egy párszor, mégsem fogok beleket ontani az utcán, mert parazitákat sejtek a járókelőkben.

A Disney fejesei nem tudtak annyira önfeledten röhögni Keith Richards múlt heti bejelentésén, miszerint ő bizony egy csík kokóval együtt a fater hamvait is felszipantotta, még akkor sem, amikor a gitáros sajtósai sietve cá folták az egészet, mondván viccelt az öreg, már ha mondott ilyet egyáltalán. Szerintünk Richardsnak fogalma sincs, hogy mit mondott, a ránézésre konstans beállt és/vagy részeg faszi örül ha él, nemhogy olyan bonyolult dolgokkal foglalkozzon, mint emlékezni dolgokra.

A Disney számára ez egyébként azért gáz, mert nyakukon a Pirates3 sajtóturnéja, amin jelentős szerepet szántak a Johnny Depp faterját alakító Stones gitárosnak, de így már kétszer is meggondolják, hogy kieresszék a sajtó elé, még a végén elkezd anekdotázni, és annyi a cég imidzsének. Azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy ennek az embernek vannak szalonképes történetei, igaz?

A Disney-nek egyébként nem ez az első problémája Richardsszal, hiszen a forgatás alatt is csak a baj volt vele: általában holtrészeg volt, és nem ment ki időben a forgatásra sem, amikor pedig ezt szóvá tették neki, az egész stábot elzavarta a búsba, mondván ő egy rocksztár, gondolkodhattak volna egy kicsivel hamarabb is. Szerintünk nagyon mókás ez az egész, és csak sajnáljuk, hogy valami vidámpark-megnyitón nem találkozhatunk össze a dülöngélő nagyfaterral.

Eszement vígjáték egy londoni kávézóról, annak bolond stábjáról és még lököttebb vendégköréről, több sorozatszínésszel, mint amit egy filmben valaha láttunk. Mena Suvari fekete hajjal nem az igazi, de a többiekkel nem lesz gáz - különösen örülünk Callum Blue ismételt feltűnésének, imádtuk Mason szerepében a Dead Like Me című kultsorozatban.

Sokunk kedvenc kövémebere, a joviális külsejű, és minden izonnyal kurva jókat bulizó John Goodman szarban van (na jó, nem akkora szarban, de kakiban mindenképpen) mert szóban megállapodott a Constantine filmgyártó céggel arról, hogy részt vesz a Pope Joan című film forgatásán, aztán meg kihátrált belőle. A készítők azt róják fel az egykori King Ralphnak, hogy rábólintott a cég félmillió dolláros ajánlatára, és így szerződésszegést követ el, mégpedig nem is kicsit, nagyot.

A film nem mellesleg egy olyan hölgyről szól, aki a úgy i.sz. 850 körül annyira sikeresen takargatta első és másodlagos nemi jellegeit, hogy mindenki férfinek vélte, sőt, még pápa is lett belőle. A legenda szerint akkor bukott le, amikor valami körmenet során szült egy gyereket, és ezt nem nagyon lehetett már megmagyarázni. A hölgyet Franka Potente alakítja, akit azért elég vastagon ki kell sminkelni ahhoz, hogy faszinak nézzük.

Kedvenc filmes magazinunk április száma volt az utolsó, bedobták a törülközőt, kész, eddig tartott a dolog. Kurvaélet, olyan jó volt Premiert olvasgatni hosszú repülőutakon, nagyon színvonalas kritikák és riportok voltak benne, és nagyon jó fotósokkal is dolgoztak, így valóban csak sajnálni tudom, hogy a nyomtatott sajtó - különösen a havilapok - egyre kevésbé tudják felvenni a versenyt a netes kiadványokkal. Az ugrás után egy pár jobban sikerült borító képével búcsúzunk kedvenc papíralapú filmes kiadványunktól.

McLane is back, nincs koszos atléta és pucér talpakba fúródó üvegszilánk, van viszont gonosz hacker aki addig hekkelné a renccert, míg az USA a kőkorszakba sülyedne visszs, de jön Brúsz, és megment mindent - vagy belehal, de hát ez utóbbit senki nem gondolja komolyan. Nekem Sam Jackson hiányozni fog, de adok neki egy esélyt.

A kisvárosokat régi bűnök miatt vegzáló gonosz motívuma tér vissza a Fűrész írójának és rendezőjének új filmjében: egy hasbeszélő gyilkol és vág ki nyelveket áldozatokból, csak tudnánk, hogy ezzel neki mitől lesz jobb. Donnie Wahlberg bután néz és nyomoz, Christina Cox csöcsöt villant és sikoltozik. Nem tűnik túl érdekesnek.

Okosbűnözős-sikkes tolvajos filmből soha nem lehet elég, mi ezért nézzük a Hustle című sorozatot a tévében, és várjuk az Ocean's X újabb inkarációit, akár 99-ig is elmehetnének a számozásban. Mókás, feelgood film ez mind, jó színészekkel, akik kurvára nem veszik magukat komolyan, és ebbe mostantól Al Pacino is beletartozik, mert beszállt a hepajba. Nyáron jön, addig kibírjuk valahogy.

Ray Liottát akkor szeretjük a legjobban, amikor szarban van, mert annyira idegesen tud nézni, hogy ihaj. Ebben a filmben államügyész a lelkem, akinek az egyik beosztottja gyilkol, aztán meg valahogy ráveri a balhét, dugás, féltékenység, csavarok - ami az ilyen filmekben elengedhetetlen, itt megvan. Női főszerepben Jolene Blalock, akiről nem bírjuk ki, hogy ne linkeljünk képet, hiszen néger (!!) nőt alakít a filmben. Mellékszerepben feltűnik még az egyik doki a Vészhelyzetből, és LL Cool J, aki valóban nagyon laza csávó.

1940-es években játszódó krimi, noir felhanggal és papíron nagyszerű szereposztással két gyilkosról, akik háborús veteránok özvegyeit nyírják ki, míg el nem kapják őket. 12 gyilkosságot vallottak be annak idején, csak gratulálni tudunk hozzá. Travolta, Gandolfini, Salma Hayek, Laura Dern és Jared Leto a vérgőzben.