Ünnepélyesen megígérem, hogy mától fogva egy csikket nem dobok el az utcán, sőt, nem is gyújtok rá, beállok a Greenpeace-be, elmegyek japán bálnavadászokat ölni, sőt, mindenkinek kiharapom a gigáját nekifutásból, aki a környezetet szennyezi, apámnak fogadom Al Gore-t és a büdös életben soha, de soha többé nem nézek meg egy kibaszott sci-fi-remake-t többé, és minden olyan filmet messze elkerülök, amiben Keanu Reeves nem hányatott sorsú homokost alakít, hanem megváltót.
1951-ben, amikor ilyen közel voltunk ahhoz, hogy kiirtsuk egymást a fasza kis atomfegyvereinkkel, készült egy film, egy kvázi kétségbeesett kiáltás, hogy bazmeg, térjetek már észre, nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás. Na, ez volt a The Day the Earth Stood Still, amiből csinálták ezt a csudálatos remake-t, a Mátrixból ismert magzatpózban fetrengő, kőarcú Keanuval, meg az nagyon dögösen idősödő Jennifer Connelly-vel, illetve Will Smith kiskorú gyermekével, aki pont úgy néz ki, mint Slash kiskorában. Mivel nem láttam az eredetit, ami állítólag nagy klasszikus, meg mérföldkő, ésatöbbi, így nem tudom megítélni, mennyire cseszték el annak a renoméját, de azt igen, hogy ez így, magában milyen film. Szar, olyan.