Mielőtt beültem volna Christian „fucking professional” Bale robotszétrúgó filmjére, bátorkodtam megnézni a Dragonballt, amihez hozzátoldották még az Evolúció szót is, hogy tudatosuljon bennünk: nem szar film ez, csak fantáziadús. Nem sokat láttam az animéből, így objektíven kijelenthetem, hogy márpedig ez a film eszméletlenül ocsmány.

A történet nemzetközi munka; amerikai megrendelésre, japán alapanyagból készült, de kínai minőségű. Van ez a Goku gyerek, aki tipikus iskola lúzere, de ott van a Csicsi nevű csaj, akiért lekaratézza a focicsapatot is. A nagyfater tanítja karatézni, nagyfatert kinyírja valami zöld faszi, aki elhozza a világvégét, Goku gyerek sír, másnap meg már osztja a poénokat a Bulma nevű karrierista libának, aki egyben az egyetlen eyecandy is. Aztán összegyűjtik ezeket a rohadt dragonballokat, mert akkor megmenthetik a ványadt valagukat a világvégétől, a Goku gyerekből meg egy kurva nagy gorilla lesz. Aztán rájön, hogy ő mégsem az, aztán meg mégis, de csak félig, mert az űrből jött… Na ne szopassuk egymást, kérem szépen.

Pár nap alatt megy végbe ez az egész szerencsétlenség, ez idő alatt Goku megtanulja a legnehezebb CGI-effekteket, a nagyfater meg 18 év alatt csak annyit képes kierőszakolni a srácból, hogy tud szárítókötélen bunyózni, meg szeleket kiadni magából (utóbbi ráadásul elég elterjedt képesség). Gratulálok innen is az írónak. De a zöld faszi sem egy istenverte nemezis, mert egy kámehámehámehá után kidől a fenébe, miközben házakat roppant össze tenyérrel, meg tavakat víztelenít kisujjal. Ennyi értelmetlenséget 80 percben ritkán láttam. És a baromságok folyama leágazik még ezer helyre. Valami Yamcha nevű fickó 10 méteres csapdát ás az útra, ahová beesik az egész bagázs, aztán megzsarolja őket, hogy ha nem adnak valami fizetséget, akkor nem segíti ki őket onnan. Erre meghallgatja az 5 perces világvége sztorit, és másnap már az életét képes adni ezekért a hülyékért. Aztán ott van a Master Roshi, a hawaii inges buddhista, aki fehérnemű-katalógusokkal él házaséletet, és akit kinyír a GorillaGoku.

Miután megpusztul a zöld faszi, a golyókkal megidéznek valami sárkányt, aki teljesíti egy kívánságukat. De nem ám valami ésszerű, világmegváltó dolgot kívánnának, a lóherét! Feltámasztják a Roshit, aztán meg mi szívjuk meg, mert az ufók ideküldik Keanut. Tanulság is van, hogy a fenébe ne lenne. Először is a jó mindig győzedelmeskedik, de úgy, hogy pont a végső csata alatt vándorol el a hős agyszövetébe a „Higgy önmagadban!” maszlag, és akkor teringettét, ő lesz itt a faszagyerek. Mindezt attól a James Wongtól, akinek többek között az ehhez képest felüdülést jelentő Végső állomást is köszönhetjük. De volt ám cliffhanger is, mert valaki sikernek hihette ezt a vacakot: a zöld faszi NEM hal meg, hanem az utolsó képkockákon bizarr módon egy gésa törölgeti a dunyha alatt lévő kis nemezisünk homlokát, mert biztos ő (rém)álmodta az egészet, vagy halhatatlan, és az olyan jól jön a háznál. Nulla sztori, nulla hangulat, nulla értelem lett egy emlékeim szerint élvezhetőbb rajzfilmből. Ismét visszanyalt a remake-fagyi? Talán pár év múlva Uwe Boll tud vele kezdeni valamit.

(Ja, és amikor Goku a nagyfater torkába rúgott egy szarvasbogarat? WTF???)