Volt egyszer egy M. Night Shyamalan nevű szépreményű indiai fiatalember, aki a fejébe vette, hogy Hollywoodban fog filmeket rendezni, ha a fene fenét eszik, akkor is. (Arról nincs hírünk, hogy a fene valóban evett-e fenét a végén.) 1999-ben megcsinálta a Hatodik Érzék című halottemberes thrillert Bruce Willis-szel, és mivel a film kaszált vagy 600 millió dollárt, hősünk tulajdonképpen szabad kezet kapott Hollywoodban, a stúdiók alig várták, hogy valamivel előjöjjön, és beinduljon a pénzeső.

A következő filmje már nem ütött akkorát, lassú is volt, meg unalmas is, Sam Jackson kellett hozzá, hogy az ember ne hagyja ott a felénél. Ezt követte a Jelek című Mel Gibson múvi, ami már nagyon széken ficergősre sikeredett (habár volt benne egy olyan pillanat, amikor majd összefostam magam), és végül a Falu, ami annyira unalmasra sikeredett, hogy a középső részét konkrétan átaludtam.

A legutóbbi termés egy mesébe öltött, természetfelettivel játszadozó hogyishívják, azaz közismert nevén baszott nagy katyvasz. Adva van egy apartmanház gondnoka, aki egyik este a medencében (mer' ott az jár minden épülethez), talál egy nőcskét a vízben, róla kiderül, hogy egy kínai népmese egyik alakja, akinek az a dolga, hogy megtaláljon valakit a Földön, elmondja neki, hogy milyen nagy dolgokat fog véhezvinni (és ezzel beteljesíti a jóslatot ugyi, mert a pali majd csak ezek után fog nagyban gondolkodni, ládidá), és majd jön egy nagy CGI madár, oszt elviszi haza, jól. Persze mindenféle bonyodalmak is vannak, egy nagy, nyálkás izé dolga pl. az, hogy a hazajutást megakadályozza, meg szükség van a kisemberek segítségére is, stb. Mindez 110 percben, ami a Falu és a Jelek 2,5 órás szenvelgéséhez képest megváltás, de ezért ne kezdjük el a rendező nemiszervét fényesíteni.

A baj a filmmel nem az, hogy egy mese, mert azt szereti mindenki, és még csak nem is az, hogy a nagy csavart (amit most nem lövünk le) már a 35. percben ki lehet találni, hanem az, hogy a rendező egy abszolút érdektelen filmet forgatott 43 percre otthonától (egyik kikötése az volt, hogy a forgatás nem lehet 45 perces autóútnál messzebb a kis házikójától), olyan unottan és hányavetin, hogy ha pl. ez lett volna ez első próbálkozása Hollywoodban, akkor mostanában már otthon forgatna szappanoperákat az indiai kertévéknek.

A panelek ismerősek, a mese nem különösebben érdekes (mér' nem filmesítenek már meg egy jó kis magyar népmesét?), a zene idegesítő, és a trükkök is elég gagyik, de lehet, hogy az én készülékemben volt a hiba.

Pozitívumot jelenthet a főszereplő Paul Giamatti teljesítménye, mert ő legalább megpróbál valamit kihozni a hőssé váló kisember szerepéből (eredeti ötlet ez is, mi?), de a többiek csak téblábolnak másfél órán keresztül, köztük maga a rendező is, aki - ha lehet - még Steven Segalnál is kevesebb arckifejezésre képes, és kurvára nem való kamera elé. Mondjuk ha így folytatja tovább, akkor mögé sem.

Ítélet: 3/10,max. letöltésre, vagy holtrészeg matinéra