Új rovatot indítunk, és megnézünk nagyjából mindent, ami itthon is várható a mozikban (meg azt is, amit nem), hogy a kedves olvasóknak ne kelljen agysejtjeiket feleslegesen pusztítani szar filmekkel, illetve azért, hogy az adott hét NB2-es rangadója helyett inkábbb mégis moziba menjen, mert megéri.
Első vizsgált alanyunk egy szuperhős-film, van ebből annyi, hogy Dunát lehet velük rekeszteni, volt már pókos, repülő emberes, denevér-komplexussal küszködős, csoportos mutánsos, szingli macskajelmezes, és most kapunk egy vígjátékosat is, mert az nagyon jó, és vicces. A magyar címről nincs infónk, lehet "Szuper exnőm" vagy akár "Az ex szupernőm" is, nem kár érte, az eredeti cím is szar, abból meg ostort fonni ugye nem nagyon lehet, de ha mégis, akkor nem lehet vele pattogtatni.
Valahogy így éreztem én magam a vizsgált opusz kisssé sötét és nagyon szar hanggal átadott kópiája láttán, van egy ostor, de csak lóg kókadtan, mint a tizenéves punk feje a Sziget harmadik napján, és az istennek nem pattog, pedig rángatják rendesen. A történet rém eccerű: van egy faszi, aki rendes, és kedves, és nagyon jófej (Luke Wilson, Owen Wilson tesója), és hát kell neki nő, meg minden.
A párja pedig nem más lesz, mint maga G-girl, a város rezidens szuperhősnője, repül, erős, mindent lát-hall, de magánéletben kissé gáz, SZTK-keretes szemüveggel és barna parókával álcázza magát. Hőseink egymásra lelnek, majd dugnak egy jót (az egyetlen jelenet, melyen hangosan röhögtem), utána jön a komplikáció: a hölgy kissé féltékeny, elege van a világmegváltásból, lebukik a manus előtt, az ott akarja hagyni, erre bepöccen, és cápákat hajigál a lakásába, meg ilyesmi. A végét nem lövöm le, nem egy nagy durranás az sem, ki lehet találni a film felénél.
Oké, értem én, hogy a szuperhős kliséket feszegetjük, meg vicceskedünk az idegbeteg repülőnő bosszúhadjáratán, és esetleg még abba is belepillantunk, hogy milyen kurva szar lehet úgy szuperhősnek lenni, hogy senki nem tudhatja, (tényleg, egy SZTK-keretes szemüveg elég ahhozz, hogy ne ismerjék fel az embert? Akkor mi a hátamért költenek a menekülésben lévő bűnözők más álcákra?) de sajnos a film ezeket a kérdéseket sem feszegetni nem tudja megfelelően, sem gúnyt űzni belőlük nem képes - és ez így elég gáz.
Ami miatt esetleg érdemes végignézni, az Uma Thurman egy-két emlékezetes pillanata, és az Office amerikai verziójából ismert Rainn Wilson feltűnése, de emiatt igazán ne tessenek kifizetni egy halom pénzt, inkább rendeljék meg/szerezzék be az Office első két évadát, mert jobban fognak szórakozni rajta, mint a szupernős kínlódáson.
Ítélet: 3/10, még szódával sem megy el.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.